A Szegedi Tudományegyetem az idei tanévben immár a 27. Őszi Kulturális Fesztivált rendezte meg. Alma Materem ünnepi programsorozataiba időről időre lehetőséget kapok alumnaként, személyi edzőként bekapcsolódni, amely megtisztelő lehetőséget mindig nagy örömmel és izgalommal fogadok.

Az idei őszi fesztiválon október 9-én a Vers délben program alkalmával immár hagyományosan egyik szeretett és sokat olvasott szerzőm versét szavaltam el a Rektori Épület előtt, a Szent-Györgyi Albert szobor társaságában. Fogadjátok szeretettel!

Köszönöm a megtisztelő felkérést Tajti Gabinak!

Lackfi János – HÁNY LÁBNYOM?

Mi az öröm? A szemetesbe

Csont nélkül találni bele.

Kivárni három és fél percet,

Ázzon a tea levele.

Érezni, hogy kit régen ringatsz,

Elernyedt már a kicsi test,

Lesni, ahogy nem létező kéz

Minden bokrot deresre fest.

Hibátlan almába harapni,

Íz rohangáljon ínyeden.

Érvényes jegyet kalauznak

Mutatni frissen, bűntelen.

Kutya szőrébe beletúrni,

S tudni, hogy nem harap beléd,

Lelkifúró nélkül kitépni

A kenyér lágy, foszlós belét.

Rájönni, félregombolt inged

Újragombolni van idő,

Figyelni, ahogy levegővel

Telik, majd ürül a tüdő.

Buszt elérni, nagy jattot adni,

Fagyit nyalni, dobni havat,

Számolni, a földön utánad

Összesen hány lábnyom maradt.

Ha nem tudtál személyesen részt venni az eseményen, itt meghallgathatod: