No products in the cart.
Return To Shop
„Mindig van tovább”
Köszönöm ezt a tartalmas interjút az SZTE Alma Maternek és Gajdácsi Áginak! És egyben a megtisztelő felkérést a moderátori feladatok ellátására Csernusné Lázár Anikónak és Schwimmer-Tóth Timinek! Várunk szeretettel minden kedves érdeklődőt csütörtökön az Alumni Uni Tudásműhely 21. alkalmára!
A velem készült interjút az alábbi linken olvashatjátok:
Szombathelyi Nóra lesz az Alumni Uni – Tudásműhely következő, 21. előadásának egyik szereplője. A sport és motiváció kérdését járja körbe az ingyenes kávéházi beszélgetés kapcsolódva az SZTE tavaszi, mozgást ösztönző kihívásához.
Mióta sportolsz és miért kezdted el?
10 éves korom óta sportolok. Az általános iskolában a szüleim szerettek volna valamilyen délutáni sportfoglalkozásra beíratni, hogy az órarend szerinti testnevelés mellett további mozgásra ösztönözzenek. Nem annyira a tudatosság, inkább a jó érzés vezérelt a választásunkban. A testnevelés tanárom, Kisházi József szertorna foglalkozásokat tartott délutánonként. Az osztályból több barátom is járt erre a foglalkozásra és a tanbát is nagyon szerettem. Így kezdtem el és szerettem meg rajongásig a szertornát és a sportot, ami ezután az életem szerves részévé, sőt építőkövévé vált. Józsi bácsinak köszönhetem, hogy mára hivatásommá vált a sport. Hála Istennek, volt is alkalmam ezt megköszönni neki, a mai napig jó kapcsolatban vagyunk.
Milyen változást hozott az életedbe a sport?
Megszámlálhatatlanul sok áldást köszönhetek a sportnak és annak, hogy már gyerekkorom óta az életem alapköve a testmozgás. Csak néhány dolgot emelnék ki ezek közül.
Fizikai, testi szinten az ízületi mozgékonyságomat, az izomzatom, az állóképességem megalapozását a sporttevékenységem gyerekkori indulásának köszönhetem és ilyen módon a mentális és testi egészségem alapjait is.
A sport rendszert és rendet hozott az életembe, önfegyelmet tanultam általa és megtapasztalhattam már egészen fiatalon, hogy minden erőforrás, amire az élet kihívási között szükségem lehet, itt van bennem, hozzáférhető és kiaknázható.
És természetesen számtalan barátságot, kapcsolatot és közösségi élményt is köszönhetek a sportnak, melyek kísérnek az életem során.
Téged mi motivál?
A személyes sporttevékenységemben (néhány éve a hosszútáv futás az új szerelem az életemben) leginkább az motivál, hogy az eddig megismert fizikai és mentális korlátaimat hogyan tudom kitolni. Számtalan edzéstípust, sporttevékenységet kipróbáltam már életem során és izgalommal tölt el azzal foglalkozni, hogy önmagamon próbáljam ki, milyen hatásokra, hogyan reagál az emberi test. Ezeket a tapasztalatokat pedig a munkám során is tudom kamatoztatni.
A hivatásomban a fő motivációm, hogy a folyamatosan képezzem magam. A villámgyors tudományos fejlődés áramlataiba bekapcsolódjak és a tudásom legjavát tudjam átadni személyi edzőként a hozzám fordulóknak.
Mi az, amit a munkádban legjobban szeretsz?
Ha egy dolgot kell kiemeljek, akkor talán azt szeretem legjobban, hogy a vendégeim sikereit én is sikerként élem meg, ez hatalmas ösztönző erő a mindennapjaimban. Jellemzően években mérhető az a közös munka, amit a vendégeimmel folytatok és így számtalan életeseményt kísérhettem már végig egy-egy ember életében. Jövő héten éppen egy esküvőre vagyok hivatalos, ahol azt az ifjú párt fogom ünnepelni, amely menyasszony tagja 20 cm-rel szűkebb menyasszonyi ruhát fog viselni, mint az első ruha próbán. Egy másik kedves vendégem, akivel szintén az esküvői formára kezdtünk el gyúrni, később várandóssága alatt is velem tornázott, ma pedig a 4 hónapos kislányával együtt jár hozzám edzeni. De hogy ne csak ezt a fényes oldalát emeljem ki a munkámnak, megtapasztalhattam egy vendégem mellett azt is, hogy nehéz trauma és komoly betegség feldolgozásában is hatalmas szerepe van a testmozgásnak. Ezt szeretem, ebből tudok erőt meríteni magam is.
Sorolj fel 3 dolgot, amire a sport tanított meg!
A sport tanított meg arra, hogy „mindig van tovább”. Nemcsak egy verseny során, amikor elértem a holtpontot, hanem az élet kihívási közepette is. Alkalmazkodom és tovább folytatom. Divatos pszichológiai szakkifejezéssel rezilienciának hívjuk ezt a képességünket…
A másik dolog önmagam és mások tisztelete. Figyelek a testem jelzéseire és tiszteletben tartom, gondos szeretettel fordulok felé. És ugyanezt igyekszem tenni a környezetemben élő emberekkel.
És talán a legnagyobb dolog, amit tanított a sport, az a türelem. Akár sérülés utáni rehabilitációról, akár erő vagy állóképesség vagy ízületi mozgékonyság fejlesztésről legyen szó, az nem megy egyik napról a másikra. Az apró lépések mind egy egy tégla az épülő házban, aminek felépülését nem lehet siettetni. Minden folyamatnak megvan a maga dinamikája és teljesen egyénfüggő. Mint minden az életben.
Mi a kedvenc motivációs idézeted?
Klasszika filológusként kedvencem Iuvenalis ókori római költő egy jól ismert sora, mely az én életfilozófiám is:
Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano. (Szatírák 10/356)
Azért kellene imádkozni, hogy ép testben ép lélek legyen.
