17 évesen lépkedtem először Róma macskaköves utcáin, a Capitólium árnyékában humán szakos gimnazistaként, a görög – római mitológia és az antik kultúra szerelmeseként. Hallhattam II. János Pál pápát misézni a Szent Péter téren virágvasárnapon és ugyanezen a napon láttam a 2002 – es Róma Maraton futóit, akik eufórikus mosollyal az arcukon dideregtek fóliatakaróba csomagolva, mert aznap vihar és jégeső zúdult az Örök Városra.

Létezik egy antik fogalom, a „genius loci”, azaz a „Hely szelleme”, ami megérintett és tüzet gyújtott bennem „hic et nunc” ott és akkor, melynek hatására ráléptem az útra, amelyről akkor nem tudtam, hová vezet, hisz a lelkem tüze mindig csak a következő lépést világította meg.

Eredetiben akartam olvasni a világ eredetéről és értelméről szóló mítoszokat, a görög – római klasszikusokat, elvégeztem a klasszika-filológiát. Mindent tudni akartam Istenről, elvégeztem a teológiát. Meg akartam ismerni az emberi test csodálatos működését és ki akartam próbálni minden határfeszegetését a sajátomon, így elvégeztem a fitnesziskolákat, majd jógaoktató képzésemet.

15 éve hivatásom a sport és végül a mozgásban és az emberi kapcsolódásban találtam rá mindenre, amit egész életemben kerestem: önmagamra, Istenre és az élet értelmére.

Ennek az önismereti, spirituális és szakmai útnak tisztelegve 2026. március 22-én visszatérek Rómába, ahol minden elindult és teljesítem a maratoni távot az Urbs Aeterna macskaköves utcáin.

Futásomat pedig a keresztszüleim emlékének ajánlom, akik hitükkel, imáikkal és félretett pénzükkel rendületlenül támogatták a tanulmányaimat, utazásaimat és eddigi futóversenyeimet és hiszem, hogy most is büszkén tekintenek rám odafentről.

Soli Deo gloria!

Jövök, Róma!